Játsszuk el

Kiabáltál, és úgy szavaztál

Hogy szabadjon neked ezt is

Elfelednéd, de nincs szerencséd

Mert ez fertőzőbb, mint a pestis



Mindig sírsz, hogy a gyűlölet öl

Közben szétszakadsz a gyűlölettől

Egyszer minden lator meglakol

Nem lehetsz otthon már sehol

Neked a hazugság dalol



Az a tű folyton ott a vénán

És te eltűrsz mindent némán

Életed alig lüktet

De szemed a tévére dülled

És benn a kórteremben

A szelíd, fehér csenden

Áthasít a zsoltár

Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán

És te eltűrsz mindent némán

Életed alig lüktet

De szemed a tévére dülled

És benn a kórteremben

A szelíd, fehér csenden

Áthasít a zsoltár

Hogy valaha ember voltál



Ember!

Ember!

Kelj fel és járj!



Köpködtél az ég felé

Aztán nyakadba hullott szépen

Zabáltad folyton az életet

De most te vagy terítéken



Mind, aki játszik az ördöggel

Észre se veszi, hogy az ördög nyer

A bajt kerested, megszeretted

El ne hidd, hogy szabadon enged

A magad erejéből, úgy szabadulj meg



Az a tű folyton ott a vénán

És te eltűrsz mindent némán

Életed alig lüktet

De szemed a tévére dülled

És benn a kórteremben

A szelíd, fehér csenden

Áthasít a zsoltár

Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán

És te eltűrsz mindent némán

Életed alig lüktet

De szemed a tévére dülled

És benn a kórteremben

A szelíd, fehér csenden

Áthasít a zsoltár

Hogy valaha ember voltál



Ember!

Ember!

Kelj fel és járj!